Hogyan kerültem Afrika közelébe?

Még a ’80-as évek vége felé került édesapám – Bihari Puhl Levente festőművész – kapcsolatba a CSI-vel /Christian Solidarity International/ keresztény emberi jogi szervezettel. Rendszeresen küldték újságaikat, és mi megannyiszor küldtünk adományt.
Meghatott a CSI magazinjaiban szereplő, szenvedő afrikai emberek, gyermekek látványa.
Különösen a szudáni – dél-szudáni konfliktus.
Elhatároztam, hogy a festészetemnek egyik irányvonalával fejezem ki Afrikához kapcsolódó rokonszenvemet, felhívva így a jóléti társadalmakban a figyelmet a Fekete kontinens sorsára, nyomorgattatott helyzetére, a populáció életkörülményeire.
Így kezdtem bele 2007-ben egy Afrika-sorozatba, melyből jelenleg 16 alkotás van kész, ami tovább bővül.
A festményeket egyedi kivitelezés jellemzi. Témáim szorosan illeszkednek a hordozó felülethez nem követve a konvencionális vászon textúrát. Kifejezőerejük a natúr fa, deszka, kerámia, fém háttérből előtörő alakokban, arcokban, és az ezekhez passzoló, tört keretezésben rejlik.
2018-ban új irányt vett az Afrika-festészetem és időközben kiterjedt a Kongói Demokratikus Köztársaságra is, miután megismerkedtem az Afrikáért Alapítvánnyal. Ennek eredményeként az alapítvány kulturális rendezvényein rendszeresen részt veszek festményeimmel.
2024. október 1-én Budapesten átadtam a Kongói Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének, Félix Tshisekedinek a róla készített portrémat.
Jelenleg a La Providence árvaház gyermekeinek támogatásán munkálkodom.